Sárvár a történelem fényei és árnyai

Sárvár történetében királyok, nemesek, polgárok egyaránt fontos szerepet játszottak. Ugyan minden település történetét szívesen kezdik az Å‘skorban, folytatják a római korban, de mindezek inkább csak azt jelzik, hogy a hely már a régi idÅ‘kben is biztosítani tudta emberek közösségének a megélhetést. A folyó, a gazdag erdÅ‘, a művelés alá vonható földek, az utak találkozása mind olyan tényezÅ‘, mely hozzájárul ahhoz, hogy az évszázadok ne elfelejtsék, hanem egyre inkább gazdagítsák egy-egy falu, város történelmét. Szerencsés esetben pedig még az országos politikában is szerepet játszó család, fÅ‘úr, arisztokrata hölgy is a várost választja lakhelyéül. Természetesen nem mindig felhÅ‘tlen a helyzet a vár ura és a város között, sÅ‘t nem egyszer a város fekvése miatt hadak is feldúlják, de a modern korba érve mindez már a történelem részévé válik és a múltat gazdagítja minden szépségével és nehézségével együtt. Sárvár esetében is hasonló a helyzet.

A modern kori város számos pontján találtak Å‘skori leleteket, köztük érdekesek a kelta írásjegyekkel ellátott kerámiák, vagy a római korból fennmaradt emlékek, de Sárvár története inkább a középkorban kezdÅ‘dik. A 13. századtól ugyanis folyamatosan lakják a várost. Az elsÅ‘ adat a várral kapcsolatos, a király embere 1288-ban gyűlésre várja a megye embereit. Nehéz, harcokkal teli idÅ‘szak ez, amikor a király tulajdonában álló vár a Károly Róbert uralkodásával kezdÅ‘dÅ‘ polgárháborús harcok egyik helyszíne lesz. Az uralkodó végül rendezi a helyzetet, ráadásul a város lakóinak kérésére megerÅ‘síti a korábban szerzett kiváltságokat. Igazi városi elÅ‘nyök ezek, melyek hozzájárulnak Sárvár fejlÅ‘déséhez. A város maga választhatta meg bíráit, aki ezután döntött a vitás ügyekben. A gazdasági fejlÅ‘dést szolgálta, hogy vámmentességet is adott a város kereskedÅ‘inak, akiknek így nem kellett településükön vámot fizetniük, azaz kedvezÅ‘ helyzetben voltak a helyi piacon. 

Sárvár központja már ekkor a vár, melynek birtokosai az országos politikában is jelentÅ‘s karriert futottak be. A magyar történelembÅ‘l jól ismert nevek szerepelnek Sárvár múltjában, mint a Kanizsaiak, a Rozgonyiak, Nádasdyak, Draskovichok. A vár mindig is a város szívében volt, nem egy hegy tetején vagy a település szélén, hanem szinte a piac tÅ‘szomszédságában. Ma is központi szerepet játszik a sárváriak életében, természetes találkozóhelyük, a téli és nyári kulturális élet központja, nemzetközileg is ismert gyűjteményekkel rendelkezÅ‘, egész évben nyitvatartó múzeum otthona. A kultúra támogatása különösen a 16. és 17. században volt fontos, amikor a Nádasdy család nemcsak az ország politikai életét határozta meg, hanem a kultúra támogatásával a török kori Magyar Királyság továbbélését is. Otthonra lelt itt protestáns lelkész (Dévai Bíró Mátyás), a harcokról tudósító vándorköltÅ‘ (Tinódi Lantos Sebestyén), vagy a tehetséges és művelt Sylvester János. Utóbbi nemcsak iskolát létesített itt, hanem Sárvár nevét beírta a magyar művelÅ‘déstörténet aranykönyvébe is. 1541-ben, Buda elfoglalásának évében ugyanis az Å‘ fordításában jelent meg Sárváron az Új Testamentum, amely az elsÅ‘ magyar nyelvű könyv, melyet hazánkban nyomtattak.

Természetesen nem volt mindig felhÅ‘tlen a viszony a vár és a város földesura, valamint Sárvár polgárai között. Az 1700-as években megtörtént az is, hogy nemcsak egy városi polgárt vertek meg a földesúr emberei, hanem magát a polgármestert is. A vita a pénz körül forgott, az úr nagyobb adót szeretett volna. A helyzet annyira elmérgesedett, hogy a királynak kellett közbeszólnia. Végük a Draskovichok inkább megváltak sárvári birtokaiktól. Az izgalmas idÅ‘szak ezután is folytatódik, hiszen a várat egymás után többször eladják. Az új tulajdonosok közül a város története szempontjából is a legfontosabb a Habsburg ház modenai ágának képviselÅ‘i. A 19. század beköszöntével, 1803-tól a vár birtokosa lett ugyanis a modenai herceg, Ferenc, aki 1846-ig négy évtizeden át egyben az észak-itáliai hercegség uralkodója is. A városképet ma is meghatározó épületeket ekkoriban emelték és a gazdasági élet fellendülésének alapjait is megteremtették. A kiegyezést (1867) követÅ‘ gazdasági virágzás már a várat új tulajdonossal köszönti. A modenai hercegnÅ‘, Mária Terézia Dorottya szerelembe esett a bajor királyi herceggel, Lajossal. Utóbbi családja nem nagyon örült az új ismeretségnek, ezért az ifjú pár szinte úgy szökött Sárvárra. A város polgárai imádták Å‘ket és a szeretet kölcsönös volt. Lajos közben Bajorország királya is lett, aki így az utolsó bajor királyként hunyt el a sárvári várban 1921-ben. A két világháború között a család sokat tartózkodott a városban, sÅ‘t hercegi esküvÅ‘re is sor került. 

A gazdasági helyzet azonban nem mindig volt rózsás, ezért sokan kivándoroltak. Az egyik célpont Belgium lett, ahonnan sokan visszatértek. A hazahozott pénzbÅ‘l pedig egy új városrész is épülni kezdett. A Kertváros egyenes, egymásra merÅ‘leges utcái is mutatják a tervezettséget. A második világháború után a város egyik író szülöttje álmos poros kisvárosként írta le a hatvanas évek sárvári hangulatát. Nem volt igaza, az utak valóban porosak voltak, de a 19. század végétÅ‘l működÅ‘ Cukorgyár, a kisebb-nagyobb üzemek, vagy ma is finom falatokat kínáló húsfeldolgozó, a Pepsi üzem mind jelezte, hogy a város továbbra is része a gazdasági életnek. A rendszerváltást követÅ‘en pedig a turizmusban foglal el jelentÅ‘s helyet. A pihenést és felüdülést nyújtó fürdÅ‘, a múzeum, a fesztiválok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy Sárvár évek óta a legjobban látogatott városok közé tartozik. A sárváriak pedig mint mindig örömmel várják vendégeiket.